Megvan az a jelenet a Harry Potterből, amikor Dudley-nak születésnapja van és azon őrjöng, hogy tavaly több ajándékot kapott, mint idén? Nyilván Rowling szándékosan karikírozza ezt a típusú gyereket és családot, de azt el kell ismerni, hogy a jelenség létezik. Ha a gyerek mindent megkap, amit csak szeretne születésétől kezdve, akkor valószínűleg felnőtt korára egy kis szörnyeteggé válik. És azt a kis szörnyeteget a szülei teremtették azzal, hogy ahelyett, hogy odafigyeltek volna rá, ahelyett, hogy minőségi időt töltöttek volna vele, inkább elhalmozták mindazzal, amit csak szeretett volna.
Még egy csoki, még egy pizza, még egy felesleges játék. A gyermeket lehetetlen öleléssel, őszinte figyelemmel elkényeztetni. Viszont azzal, hogy elhalmozzuk mindenféle felesleges dolgokkal, amikre semmi szükség sincs, csupán a szeretet hiányát akarjuk pótolni…az komoly baj forrása lehet.
Biztosan mindenki ismeri azt a jelenetet, amikor a szülők bemennek a boltba és a gyerek egyetlen szavára pakolják bele a kosárba mindazt, amit kér. Egy csomag gumicukor, egy újabb játék, egy póló, csak, nehogy ordítás legyen a bolt közepén. Vegyük észre, hogy egy ilyen jelenet során nem a felnőtt, hanem a gyerek irányít és ez nagy gond a nevelését illetően. A mártír anyukák szokták ilyenkor azt gondolni, hogy „nekem most rossz, de neki jó és én mindig az ő érdekét nézem”. Holott erről szó sincs! Neki ez egyáltalán nem jó. A legkevésbé sem. Vegyük sorra, hogy az ilyen típusú nevelés mit is tanít meg a gyereknek?
- mindig az van, amit én akarok
- ha hisztizek, sírok, zsarolok, fenyegetek, akkor elérem azt, amit akarok
- onnan tudom, hogy szeret valaki, hogy vesz nekem valamit
- anya/apa általam irányítható
És sajnos még sorolhatnánk….De ha visszanézzük, akkor világosan láthatjuk, hogy mindaz, amit a gyerekkel megtanítunk ezzel a viselkedéssel az egyik sem segít abban, hogy nagyobb gyerekként vagy felnőttként elboldoguljon a világban. Hiszen nem lesz mindig az, amit ő akar, ha hisztizik, zsarol és fenyeget akkor nem éri el azt, amit akar és ezzel az emberek nem lesznek irányíthatók. Sőt! Ráadásul az ilyen nevelés következménye, hogy a gyerek szeretetnyelve a pénz köré épül majd, amit gondolom nem is kell hosszan ecsetelni, hogy miért jelent majd nagy problémát abban, hogy őszinte párkapcsolatot építsen ki.
Az elkényeztetés és a nem következetes nevelés kéz a kézben járnak. Hányszor hallani a bűvös mondatokat „Ha még egyszer ezt vagy azt csinálod, akkor ez vagy az lesz!” Majd nem lesz. Ha ezt sokat csinálja egy szülő, ahogy a gyerek nő hangot is ad ennek. Nem is olyan régen egy társaságban hallottam egy kisfiút visszaszólni az apukájának egy ilyen kirohanására “De úgysem lesz.” és nevetett. Mit tanult meg ez a kisfiú? Hogy megteheti azt, amit nem szabad, mert az apukája csak fenyeget, de azt soha be nem tartja. Vagyis hazudik neki az az ember, akit nagyon szeret és akire felnéz. Akkor hazudni nem is olyan nagy gáz, nem igaz?
Jó, lehet azt mondani, hogy eltoltam a falig ezt a példát, de szerintem a gondolat arról, hogy megértsük, minden tettünknek van következménye, az jól tetten érhető a gondolatmeneten.
A gyereknevelés nem könnyű dolog, ezt nem vitatom. De talán az egyik legfontosabb része számomra azt megérteni ebben a felfordult világban, hogy egy dolog biztosan nem fordulhat fel. A szülő-gyerek viszony egy felnőtt és egy gyermek viszonya. Előbbi gondoskodik utóbbiról addig, amíg fel nem nő és felel azért, hogy milyen felnőtté válik. Hogy ez nem könnyű? Egyáltalán nem az. De csodás út, tele izgalmas önismereti állomásokkal.