Itt a tavasz, már nem kell maszkot hordani, úgyhogy irány a színház! Ha tehetitek nézzétek meg Molnár Ferenc: Egy, kettő, három című színpadi művét az Átriumban. Nemcsak azért, mert Molnár zseniális, hanem azért is, mert Alföldi is az, aki főszereplőként mozgatja a szálakat az előadás teljes ideje alatt. Ha jól meggondolom egyetlen percre sem megy le a színpadról, ami a magamfajta halandó számára elképzelhetetlen teljesítmény.
A sztori az, hogy Norrison bankigazgató a pihenésére készülődik, amikor a családjánál vendégeskedő lány – jónevű amerikai milliomosházaspár egyetlen gyermeke – vészhelyzetet jelent be: titokban férjhez ment és gyereket vár, ráadásul egy taxisoförtől. De ha ez nem elég, akkor a lány szülei ide tartanak, hogy megismerjék a férfi, akiről természetesen sejtelmük sincs, hogy kicsoda. Norrisonnak egy felvonásnyi ideje marad arra, hogy előkelő urat faragjon belőle.
Fergeteges történet a Molnártól megszokott szatírikus éllel fűszerezve. Nem mellékesen a darab édes, szerelmes, humoros és mi másra lenne most szüksége a lelkünknek, mint hogy felhőtlenül nevessünk hosszú perceken át.
A darab érdekessége, hogy 1961-ben amerikai film is készült belőle Billy Wilder rendezésében. Az nem annyira jó szerintem. Inkább színházba menjetek!