A cumizásról pro és kontra már korábban írtunk (Cumi vagy nem cumi?), de ez is egyike a kimeríthetetlen témáknak. Adjunk? Ne adjunk? Mi is felnőttünk cumival és cumi nélkül is. Lehet, hogy amiatt áll kifelé valakinek a foga? Vagy épp ellenkezőleg…az ujját kezdte szopni a cumi helyett és mivel azt nem lehetett elvenni tőle, így nagyobb károkat okozott, mintha cumizott volna? Mi a helyes? Hogyan döntsünk jól? Ráadásul ma már annyiféle cumi van. Ha úgy is döntünk, hogy cumizzon a gyerekünk, még mindig egy rakás megválaszolatlan kérdés áll előttünk. Fogszabályzós cumit? Laposat? Latex cumit vagy műanyagot? Nem allergizál? Mit csináljunk a fertőzésekkel?
A cumit nem lehet mindig kifőzni! Ha épp a játszótér kellős közepén esik bele a homokba akkor hogyan tisztítsuk le? Régen az anyukák a saját szájukba vették a cumit és így tisztították meg. Ötletnek csodás és nagyon önfeláldozó, csak sajnos az anyuka szájában lévő baktériumok így csodásan bevándorolnak a gyerek szájába. Ami különösen nagy gond akkor, ha még nem nőnek a fogai – persze ha nőnek se olyan nagyon ajánlatos – , mert a fogkezdemények mellett vígan bevándorolnak az ínybe azok a baktériumok, amiknek semmi keresnivalójuk egy egy-kétéves gyerek szájában.
Ezekre a helyzetekre a legjobb megoldás ha két vagy akár három ugyanolyan cumit tartunk magunknál, hogy ilyen helyzetekben legyen mivel pótolni a bekoszolódottat.
De egy játszótéri vidám mulatozáshoz egyébként sem javasoljuk, hogy cumit vigyetek magatokkal, hiszen a gyereknek a játszótéren egészen más dolguk van, mint hogy cumizzanak. Sőt! A cumi kifejezetten akadályozza a beszéd kialakulását. Hányszor láttuk már azt a jelenetet, amikor egy kis totyogó mondani akar valamit, de mi semmit nem értünk belőle, mert tele van a szája cumival.
Az úgynevezett szopóreflex velünk születik. Ez az ami miatt a babák szinte azonnal tudnak enni a születésük után. És az anyamellről való táplálkozás nemcsak a szimpla evést jelenti a babáknak, hanem az édesanyjuk illatát, a közelségét és azt a szívdobogást, amit sok-sok hónapig hallottak, amíg az anyukájuk pocakjában fejlődtek. Így aztán nem csoda, ha a baba szinte azonnal megnyugszik, amint mellre teszik.
Ezt az állapotot akarja létrehozni a cumizással is, még akkor is, ha nem jár együtt a táplálkozással. De a cumizás emlékezteti ezekre a megnyugtató dolgokra, ezért a síró, ideges baba megnyugtatására kiváló módszer lehet.
De mint mindent, ezt is ésszel és mértékkel kell használni.
Ha vészhelyzetben alkalmazzuk, akkor nincsen semmi probléma vele. Gondoljunk csak bele, amikor kicsit megcsúszva, fáradtan indulunk a délutáni vendégségből és gyermekünk már annyira fáradt, hogy egyre nyűgösebb és nyűgösebb lesz. Betesszük a kocsiba, be a cumit a szájába és majdnem biztosan végigalussza hazáig az utat. Ami azért is jó, mert lesz ereje utána vacsorázni, míg ha a fáradtságtól végig ordítja az utat akkor még jobban elfárad és nagyon nehéz lesz majd otthon megetetni, fürdetni, altatni.
De ha egy gyereknek, aki már jár éjjel-nappal cumi van a szájában, az nyilván nem a legjobb hosszú távon. Késhet a beszédfejlődés, probléma lehet a fogai fejlődésével, nem tanulja meg saját magát megnyugtatni, hanem mindig külső segítségre szorul majd, és nem utolsósorban az egyedül alvással is gondok lehetnek hosszú távon.
Legjobb ha nyitottan, figyelően állunk gyermekünkhöz és megpróbáljuk megérteni, hogy számára áldás vagy átok lenne-e a cumi. És ha az áldás mellett döntesz, akkor is tartsatok mértéket!