Az elsőre mindig emlékszünk. Az első szerelem, az első csók, az első repülőút. És igen, az első karácsony együtt a babával. Akár januári a babátok és mindjárt egy éves, akár csak néhány hónapos, akkor is igaz, hogy ez lesz az első olyan karácsony, amit együtt töltötök el. Ez az az időszak, amikor kialakíthatjátok a saját hagyományaitokat, a saját családotok szokásait. „Úgy szoktuk, hogy szenteste átmegyünk anyuékhoz. Úgy szoktuk, hogy 25-én átjön az egész család és nálunk van az ebéd. Úgy szoktuk….” Ezek voltak eddig, annak a családnak a hagyományai, amelyben ti gyerekek voltatok. Ez pedig már a ti családotoké és a ti gyereketek gyerek benne.
Természetesen egyáltalán nem azt mondom, hogy mindenáron ellent kell mondani a szüleinknek (ez jó esetben lezajlott a kamaszkorban), de itt a kiváló alkalom, hogy a pároddal, a gyermeked apjával leüljetek egy tea mellett és megbeszéljétek, hogy ti mit szeretnétek. Ti hogyan lennétek boldogok? Ha ez megvan, akkor jöhet a további mérlegelés, hogy mit tegyetek annak érdekében, hogy egyetlen családtag se maradjon egyedül, mindenkit láthassatok, boldog ünnepet kívánhassatok neki.
Az egyik kedves barátoméknál például a pici születésével az változott meg, hogy korábban mindig a szülőknél voltak szenteste a fiatalok és most megbeszélték, hogy szeretnék ezt az estét hármasban tölteni, a saját új családjukkal és majd másnak meglátogatni a szülőket, nagyszülőket. Így nem azzal telt a karácsony, hogy folyton alkalmazkodniuk kell valakihez, hanem ezen a napon bizony tényleg egymásra hangolódnak és a legértékesebb dologgal ajándékozzák meg egymást – az idejükkel. Filmet néznek összebújva, finomakat esznek és sehova sem mozdulnak ki. Talán megbocsátják nekem, ha azt is elárulom (és irtóra irigylem őket ezért), hogy ezen a napon van a szokásos éves pizsamapartijuk is. 24-én reggeltől estig – persze aki akar, de ki ne akarna? – pizsamában lehet maradni és nem kell semmilyen külső kötöttségnek megfelelni. Csak ők vannak egymásnak hárman. És ahogy hallom nemsokára négyen lesznek.
Ha mégis utazásra vagy vendégeskedésre adnátok a fejeteket, akkor íme néhány tipp, hogy ne legyen ordító, fáradt gyerekek összejövetele a családi találkozó.
- A kulcskérdés az alvás. Függetlenül attól, hogy a babád még 3-szor vagy már kétszer alszik-e, próbáljátok meg közvetlenül az alvás utánra időzíteni az indulást. Akkor nincs még felpörögve annyira, hogy nehezen viselné az utazást, talán vissza is szunyókál a gyerekülésben. De alvás előtt semmiképp se induljatok, kivéve persze akkor ha rutinos kocsiban alvóról van szó. Abban azonban biztos lehetsz, hogy ha mindig elalszik is a kocsiban, most, amikor irtó fontos lenne tuti nem fog.
- Vigyünk magunkkal pokrócot és alvókát, hogy ha elfárad, akkor bárhol le tudjuk fektetni. Nagyon figyeljünk a biztonságra!
- Mindig legyen nálunk a megszokott ételéből és italából. Lehetőleg ne most próbálj ki vele egy csomó új ételt. Még akkor se, ha a család többi tagja erre biztat. Ne feledjétek ennek a gyerek a boldogságáért ti feleltek, nem a rokonság. Nálunk volt erre egy édes mondat mindig, ami elég hamar lezárta ezeket a típusú beleszólásokat: „Apa, Anya, Luca néni stb. mindenkinek megvolt a lehetősége a nevelésre. Most mi kaptuk meg.”
A karácsonyi ünnepek mindig eseménydúsak. Legyünk pizsamában, vagy gyönyörűen kiöltözve, énekelve vagy verset mondva a fa előtt. Ahány ház annyi szokás. A fontos, hogy a sajátunkban otthon legyünk.