2020 márciusában minden megváltozott a világunkban. Akkor még nem is sejtettük, hogy az, ami történt olyan visszafordíthatatlan változásokat idéz elő, amelyekkel nemcsak rövid ideig kell majd együtt élnünk, hanem hosszú távon be kell rendezkedni erre az új világra. Persze homokba dughatjuk a fejünket és mondogathatjuk, hogy majd megoldódik minden, hiszen minden megoldódott eddig, de az a fajta szorongás, ami ilyenkor egyetemes szinten megjelenik az emberekben az nem elhanyagolható.
Eddig klíma szorongó nemzedéket emlegettünk, azokat a ma tizenéveseket, akik már tudják, hogy a bolygó, amit nekik örökül hagytunk, korántsem olyan, mint amilyet mi kaptunk a szüleinktől. Ez a generáció kétszer is meggondolja, hogy a hőhullámokkal, különleges ázsiai és afrikai vírusokkal és közelgő tornádókkal teli Európában szeretne-e gyereket nevelni vagy egyáltalán bármilyen felelősséget magára venni. Ezt a szorongást tetézi a pandémia, a háborús fenyegetettség és az egyre emelkedő élelmiszerárak. Hol van már az a boldog békeidő, ami egy évtizede volt? Egyáltalán nem meglepő, ha ebben a helyzetben a szülők sem olyan derűlátóak, kiegyensúlyozottak, mint korábban. Semmi meglepő nincs abban, ha anya néha elpityeredik kicsit vagy apával nem épp optimista beszélgetéseket folytatnak arról, hogy merre lenne a tovább? Egy olyan elhúzódó krízisben, amiben most van az emberiség teljesen normális, hogy ha ránk tör a szorongás és az az érzés, hogy csak sodródunk az eseményekkel. Azért, hogy ne adjuk át magunkat ennek a szorongásnak sok mindent tehetünk. Persze nem arról van szó, hogy ne lássuk a helyzetet reálisan és azt a mérgező pozitivitás szemüvegén keresztül torzítsuk, hanem inkább arról, hogy rántsuk ki magunkat abból az örvényből, ami csak lefelé húzhat.
Csokorba gyűjtöttünk néhány tippet azok közül, amik ilyenkor segíthetnek.
Mozogj!
A mozgás felszabadít, eltereli az ember gondolatait és valami varázslatos módon képes arra is, hogy megmutassa a helyes utat. Van, akinek a legjobb gondolatai mozgás közben születnek. Fuss vagy ússz, vagy csak otthon tornázz, a lényeg, hogy egyedül csináld! Engedd kikapcsolni az elméd! Engedd, hogy ne másra koncentráljon, ne beszélgessen, ne alkalmazkodjon. Belülre figyelj!
Csökkentsd a közösségi média jelenléted!
Sajnos mára világossá vált, hogy a közösségi média nem segít ezeknek a kríziseknek a tompításában. Éppen ellenkezőleg, egyre sötétebben látjuk a világot ezek hatására. Ráadásul az algoritmusok úgy működnek, hogy ha felfedezi, hogy valaki érdeklődik mondjuk a pandémia iránt vagy a háború iránt, akkor ezeket a posztokat fogja dobálni neki és még véletlenül sem próbálja tompítani az ebből származó belső feszültséget. Ha csak egy órával csökkented a FB, Insta, TikTok jelenlétedet, üdítően fog hatni.
Vedd észre ha bajban vagy!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább a dolgok negatív oldalát lássuk. Ennek egyébként egyszerű oka van és állítólag még az ősemberhez kapcsolódik. Gondoljunk csak bele! Ha az ősember a barlangból kilépve optimistán arra gondolt volna, hogy úgysem jön a kardfogú tigris, akkor minden valószínűség szerint mi most nem chatelnénk a messengeren a barátainkkal. Szerencsére ő a legrosszabbra gondolt, nevezetesen arra, hogy jön a nagy cica és jól megeszi őt is és a családját is, és biztos ami biztos dárdát fabrikált, amivel majd jól leszúrja, ha arra kerül a sor.
Tehát ha azt érezzük, hogy veszélyben vagyunk (ha veszélybe vagyunk) az teljesen normális reakció, a túlélés záloga. De nem mindegy, hogy átengedjük-e magunkat ennek az érzésnek vagy teszünk valamit. A szorongást cselekvéssé alakítjuk. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha az egészséges félelem, amit ősemberünk érzett olyan szorongássá alakult volna, ami maximum arra lett volna elég, hogy a kardfogútól remegve, magába roskadva üldögéljen a barlang sarkában magatehetetlenül és nem fordítja a félelem energiáját a dárdakészítésre.
Lássuk be, hogy egy szorongó, depressziós ősemberrel sem kellene most a saját szorongásunk feloldásán gondolkozni.