Jó, talán nem kell ilyen tragikusan felfogni az alváshiányt, de azt mindannyian tudjuk, hogy milyen mértékben keserítheti meg egy család mindennapjait a kialvatlan apa vagy anya.
„De hát régen is ugyanígy volt, mégis megoldották valahogy az anyukák!” – halljuk néha az örök mondatokat, amiknek persze van ugyan igazságtartalma, csak nem sok. „Régen” ugyanis több generációs családok éltek együtt és a nők sokkal fiatalabban szültek, így a nagymama is sokkal energikusabb életet élt és jelentősen ki tudta venni a részét a mindennapokból.
Gondoljunk csak bele! Milyen értékes időt takarít meg nekünk az, aki naponta vagy kétnaponta megfőz vagy kitakarít! Ha ezt az időt az édesanya magára fordíthatja, mert csak meg kell melegíteni az ebédet, amit a nagymama este áthozott. Így például egész nyugodtan szundikálhat ő is a gyerekkel ebéd után. De „régen” nem volt ennyi dolga egy kisgyerekes anyukának vagy apukának sem. Ma már elképzelhetetlen, hogy ne görgesse végig a hírfolyamot, vagy ne nézze meg az Instán a legújabb sztorikat. El tudjátok képzelni, hogy mennyi időt vesz ez el a mindennapjainkból? És persze lehet erre azt mondani, hogy „hát ne csinálja!”, de képmutatás lenne azt állítani, hogy 2021-ben erre a nagy többség képes lenne. Az a kapcsolata a külvilággal, az ajtó, amin keresztül ki lehet kukkantani. Onnan szerezzük a legfontosabb információkat arról, hogy mit érdemes olvasni, hol érdemes vásárolni, melyik óvodába járjon a gyerek, melyek a jó foglalkoztatók és mik a tapasztalatok erről vagy arról a korai nyelvi fejlesztésről.
Egyezzünk meg abban, hogy anyáink egy 5 km/h-s világban éltek szemben a mi szupersztrádánkkal, amin erősen kell kapaszkodnunk, hogy ki ne essünk belőle. Már gyerekkoromban is az egyik kedvenc graffitim az volt, hogy „Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.” Ma még nehezebb lenne ezt teljesíteni.
Ebben a nagyon gyors univerzumban egyébként – gyerek és alváshiány nélkül is – sokszor mentális gyakorlatokra vagy altatókra van szükség ahhoz, hogy a fejünkben kavargó gondolatokat lecsendesítsük. Ezt a problémát csak tetézi a hosszú idő alatt halmozódó fáradtság.
Egyes felmérések szerint a szülők napi két órával alszanak kevesebbet átlagosan addig, amíg a gyerek el nem éri az 5 hónapos kort. Gyors fejszámolással ez 300 óra vagyis ez több mint mínusz 12 nap (!) amit alvással kellene töltenünk! Nem csoda, ha ez teljesen kimeríti a családot és ha nem figyelünk oda akkor komoly gondot is okozhat a felnőttek egészségében és akár a párkapcsolatban is.
Íme néhány tipp, hogy mit tegyél az alváshiány ellen?
1./ Aludj!
Na jó, csak viccelek bocsi….De valójában nem is teljesen. Színész barátaimon látom, hogy képesek bármikor és bárhol, szinte azonnal elaludni. Mindig is csodáltam ezt a képességet, amivel egyébként a nagypapám is rendelkezett. Ebéd után „elment ledőlni” egy kicsit, ami azt jelentette, hogy a nagymamának soha nem volt ideje arra, hogy ebéd után közvetlenül elmosogasson, mert a papa 5 perc múlva mélyen aludt. Ezt csak azért írom, mert lehet, hogy a szülésre felkészítő tréningek mellé érdemes lenne felvenni az alvástréningeket is. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hasznosak lennének. Egy kipihent édesanyának több a teje, hosszabb ideig tud szoptatni és a család egészére kihat a jó közérzete.
2./ Kérj és fogadj el segítséget!
Ha megteheted vegyél fel segítséget, aki megfőz vagy kitakarít helyetted. Ez az állapot nem tart örökké és hidd el, senki sem fog az alapján elítélni, hogy neked volt segítséged. Vagy ha igen, akkor kit érdekel? Az a fontos, hogy a pároddal kiegyensúlyozott, szeretetteli kapcsolatban maradjatok és a kisbabátok ne a folyamatos fáradt feszültséget érezze.
3./ Ne egyszerre legyetek fent a pároddal!
Ha mindketten felébredtek a gyerek rezdüléseire, akkor csak azt éritek el, hogy mindketten nagyon fáradtak és ingerültek lesztek. Ez az időszak a felváltva őrködés időszaka. Osszátok be a napokat – persze figyelembe véve, hogy a párod másnap dolgozik – és ha az egyikőtök van fent, akkor a másik valóban aludjon vagy legalábbis pihenjen abban a tudatban, hogy minden rendben van a gyerekkel.
4./ Elmúlik
A kedvenc tanító történetem arról szól, hogy a bölcs egy nagyon sikeres, nagyon szerencsés és gazdag embernek és egy nagyon szerencsétlen, nagyon szegény embernek ugyanazt a szót mondja, amikor a tanácsát kérik a jövőt illetően. „Elmúlik.”
Ha azt érzitek, hogy végleg elfáradtatok és elértetek a mélypontra, akkor is mindig gondoljatok arra, hogy ez a helyzet elmúlik. Imádott gyereketek egyre többet és többet tölt majd alvással és – ami ma még elképzelhetetlennek tűnik – lesz olyan, hogy kiskamaszként egy buli után délután kettő előtt ki sem kel az ágyából.