Beszéljünk a babák alvásáról! Erről ugyanis nem lehet eleget beszélni. Mindenkinél másként alakul az „alvásszoktatás” és sokszor elbizonytalanodunk, hogy biztosan jól csináljuk? Általában azt olvassuk, hogy minden baba körülbelül ugyanannyit alszik délelőtt és délután, az alváshosszok általában ugyanolyanok még akkor is, ha babánként persze nagyon eltérőek lehetnek. Egy főszabály biztos van: az egyébként rendszerető, jól alvó babák sem alszanak akkor, ha fix programot tervezel délutánra, miután felébredt. A babáknak valamilyen különös receptora van arra, hogy ezt megérezze. „Miután felébred indulunk.” hangzik a mondat ebéd körül, majd azon az egy napon a menetrendszerűen érkező egy órás alvás elmarad. Ugye ismerős?
A babák egyébként sem alszanak mindig ugyanannyit. A kórházból hazatérve vannak, akik 3-4 órát is alszanak, mert sok még nekik a külvilág, másoknak elég 30 perc is, de abból naponta többször. Ez azért van, mert általában felszínesebb az alvás. Aztán 2-3 hónapos kor körül megjelenik az egyre hosszabb ébrenlét az alvások között és minden összezavarodik. Egyébként is jellemző a baba fejlődésére, hogy semmire sincs általános recept, de az alvásra és az evésre ez biztosan elmondható. Minden alakul. Van, hogy kevesebbet, van, hogy többet alszik. Egyre erősebb, de mivel még nem mozog annyit, így nem is fárad el, így sokszor egy-egy rövid, felszínes alvás során kipiheni magát. A legjobb, ha figyeljük a babánkat, megismerjük a szokásait, a személyiségét. Vannak a könnyen alvó, könnyen ébredő babák, mások szinte mindig pityeregve ébrednek, de vannak olyanok is, akiket hosszan altatni kell.
Utóbbiak esetében arra vigyázzunk, hogy az altatás valóban csak elaltatás legyen, de nem tartson a ringatás, a babakocsizás az alvás teljes időtartama alatt. Ha ahhoz szoktatjuk a babát, hogy így kell és lehet aludni, akkor ne csodálkozzunk azon, ha végül a saját kiságyában nem fog elaludni.
Számos praktika van ezzel kapcsolatban, sokan, sokféleképpen csinálják, de nekem mégis a leglogikusabbnak az tűnik, hogy a gyerek az alvásra kijelölt kiságyában ne csináljon mást, mint az alvást. Ha megszokja, hogy nem ott játszik, nem ott eszik, hanem ez a hely van kijelölve a biztonságos és nyugodt alvásra, akkor hamar megtanulja, hogy ha oda teszi az anyukája, akkor szunya következik. Ha azonban minden más tevékenységet is ott csinál, akkor honnan fogja tudni, hogy mikor kezdődik az alvás, mikor az evés, mikor a játék?
Ugyanez igaz arra is, ha a babát rendszeresen a babakocsiban vagy ölben, ringatva altatjuk. Ha ezt szokja meg, akkor honnan tudná, hogy a kiságyában is lehet napközben aludni?
Tudom, hogy a helyzet nem fehér vagy fekete és nem olyan egyszerű ez minden babával és minden családban, de ha legalább törekedni próbálunk a rendszerességre, akkor talán könnyebb lehet az alvásra szoktatás.
Ebben az időszakban az a legjobb, – ahogy a lányom mondaná „nyuszifülben” – hogy mire valami kialakul, addigra egy fejlődési szakasz azonnal összezavarja a rutint. Elindul a fogzás, a hozzátáplálás, a felülés, a kúszás és minden, ami pillanatok alatt írja át azt a napirendet, amit végre kialakítottatok.
Úgyhogy erre az időszakra is az vonatkozik szerintem, mint az egész gyereknevelésre. Mi kell hozzá? Rugalmasság egy csipetnyi humorral megszórva. És hatalmas adag szeretet.