Egy anya mindig aggódni fog a gyermekéért. Soha, egyetlen pillanatra sem szűnik meg a féltés, akárhány éves is legyen. Ez egy ösztön, ami szerintem a köldökzsinórral megy át az anyába. Az az egység látszólag egy vágással szétesik a születéskor, de meggyőződésem, hogy a valóságban sohasem szakad el anya és gyermeke egymástól. Néha beszélünk róla anyukákkal, hogy az egyetlen ember a gyerekünk az életünkben, akiért gondolkodás nélkül meghalnánk. Ez is egy ösztön. Nem mérlegelnénk, hogy jaj mennyi szép év lenne még hátra, milyen sok mindent lehetne jobbítania világon, ha az lenne a megoldás, hogy én meghalok és akkor ő élhet másodperc töredéke alatt döntenénk. Ez az a kötelék, amit nem lehet egy ollónyisszantással elvágni.
Minden szülő félti a gyerekét, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez megmarad-e az egészséges mértéken belül. Ráadásul „félteni” is nagyon sokféleképpen lehet és nagyon sok dologtól. Van, aki az ételekkel kapcsolatos fóbiái miatt okoz evészavarokat, más a tisztaságmániája miatt köti gúzsba a gyerekét persze akarata ellenére. De ismerek olyan kisfiút is, aki valószínűleg még soha életében nem volt igazán koszos vagy sáros a játékban, mert a szülei annyira féltik a ruháját, hogy lehetetlen számára igazán belemerülni egy jó kis homokozásba vagy sárdagasztásba.
A gyermekéért aggódó anyuka vagy apuka természetesen igyekszik minden várhatóan rossz dologtól megvédeni a gyerekét, hogy minél boldogabb gyerekkort biztosítson számára. De milyen áron teszi ezt? És mit jelent az a boldog gyerekkor? Éppen a napokban meséltem a lányomnak arról, hogy mi minden nyarat a nagyszüleimnél töltöttünk az uncsitesókkal, fára másztunk, egérrágta régi szőnyegből sátrat építettünk és a tyúkszaros baromfiudvarról hordtuk be a kis itatóedényeket, amikben hernyókat, kukacokat próbáltunk megtanítani a legagyafúrtabb cirkuszi produkciókra.
Az én gyerekem sem panaszkodhat, sokat utazik, a barátaival lóg, de ő mondta erre, hogy „Anya mennyivel jobb volt nektek, mint nekünk!” És azt hiszem ebben igaza van. És ennek egészen biztosan az egyik oka az, hogy nem találjuk el szülőként a határt a féltés és a túlféltés között.
A világ rossz, ezért meg kell védenünk tőle a gyerekünket. -gondoljuk, és nyilván van is okunk ezt gondolni. De ha így teszünk és ezt neveljük bele a gyerekbe is, akkor rettegő, megnyílni képtelen gyereket nevelünk, aki inkább félelemmel teli szívvel közelít a világhoz, mint nyílt bizalommal.
A túlféltés egészen szélsőséges is lehet.
Képzeljük el, hogy van, hogy egy szülő nem képes egyedül hagyni a gyerekét. Pedig magányra, egyedüllétre mindnyájunknak szükségünk van. Mit érezhet egy kiskamasz, akinek folyton a nyakában lihegnek a szülei? De előfordul olyan típusú féltés is, ami a tanuláshoz kapcsolódik. A szülő nem akarja, hogy a gyerekét csalódás érje, ezért rendszeresen megcsinálja helyette a házi feladatot vagy felolvassa a novellát, kisregényt, amit feladnak házi feladatként. Ennek az eredménye aztán a látszólag jól tanuló, kitűnő gyerek, aki valójában funkcionális analfabéta.
Tudom, hogy a túlféltő szülők is hozzák ezeket a mintákat valahonnan magukkal. Talán épp velük bántak ugyanígy vagy épp ellenkezőleg, elhanyagolták őket és megfogadták, hogy ők sosem tesznek ilyet. De gyakran fordul elő ez a fajta viselkedés elvált szülők esetében, amikor a szülők így „kompenzálnak” a válás miatt.
Mi lehet a baj felnőttkorban?
A túlféltett gyerek nagyon nehezen illeszkedik be a környezetébe felnőtt korában, mert kicsiként nem tanulta meg az alkalmazkodást, a másik érdekeinek megértését és elfogadását. Hiányos a felelősségtudata, hiszen gyerekként nem nagyon voltak következményei a tetteinek. A szülei mindig mindent megoldottak még mielőtt az bármi bajt okozhatott volna.
Emellett a problémákkal való megküzdés, az alkalmazkodás képessége is hiányozhat belőle, ami pedig a 21. századi emberi egyik legfontosabb képessége kell, hogy legyen.
Ha valaki úgy érzi, hogy szülőként nem pont azt az utat járja, amire készült, akkor mindig van esély a változásra. Semmi sem dől el végérvényesen, pláne ha még kicsi a gyerek. Javaslom, hogy olvasson utána a témának, mert komoly, könnyen áttekinthető könyvek vannak ezen a területen.