Az anyamondja.hu olvasói megszokhatták, hogy nem rejtjük véka alá a véleményünket egy-egy kérdésben. Az otthonszüléssel egészen más a helyzet. Mi persze elmondhatjuk magunkról, hogy mi aztán biztosan nem szülünk otthon, de most inkább az a feladatunk, hogy körbejárjuk ezt a témát és megnézzük, hogy ki miért vagy miért nem választja az otthonszülést. A világ sok országában teljesen természetes folyamat a szülés és a születés és sokkal kevésbé tolták be az egészségügyi ellátórendszerbe, az egészségüggyel kapcsolatos gondolkodás bűvkörébe.
Ma lehet otthon szülni csak elképesztő mennyiségű szabálynak kell megfelelni, biztosítani kell egy rakás körülményt, amit a kormányrendelet előír. Nem feladatunk ezt előbányászni, mert akit érint úgyis utána fog ennek nézni, inkább tegyük a fel a kérdést, hogy mi szól az otthonszülés mellett és mi ellene?
Nyilván azok, akik el sem tudják képzelni a szülést gondos orvosi felügyelet nélkül – mint például én – azok számára elképzelhetetlen és felesleges rizikó az ilyen típusú felügyelet nélkül világra hozni életünk értelmét, az embert, aki a legfontosabb az életünkben. Vannak, akik attól félnek, hogy a születés során történik valami probléma, ami aztán a gyermek és majd az egész család életét élete végéig meghatározza. Amennyire tudom az egyik leggyakoribb ilyen eset, amikor a születés közben a köldökzsinór rátekeredik a baba nyakára és oxigénhiány lép fel az agyban, ami aztán tartós károsodást okozhat a gyermek és majd a felnőtt életében. De sajnos a fertőzésveszély miatt az is valós probléma lehet, hogy az édesanya kap olyan fertőzést, ami után ő szenved el maradandó károsodást.
De ha csak innen néznénk a kérdést, akkor valószínűleg egyáltalán nem tudnánk megérteni azt, aki az otthonszülést választotta. Amikor a barátnőimmel és távolabbi ismerőseimmel erről beszélgettem – ők mind a kórházi szülés megingathatatlan hívei – rájöttem valamire. Ők mind szerencsések abból a szempontból, hogy választott orvosnál szültek, sokan magánkórházban, de mindenesetre olyan körülmények között, ami biztosította számukra a biztonságos szülést, a nyugodt vajúdást és az intim együttlétet a babával. Ketten közülük olyan helyen szültek, ahol biztosított volt számukra a vízben vajúdás és kedves, együtt érző szülésznő és orvos irányítása mellett hozhatták világra magzatukat. De lássuk be, nem ez az általános! Éppen ezért érdemes azon elgondolkodni, hogy ha nem ez az egyik opció, hanem az, hogy az állami egészségügyi ellátás keretein belül kell megszülni a babát olyan helyen, ahol már választott orvos sincs, elvileg csak betipegünk hatalmas hassal és elfolyt magzatvízzel és mint egy darab hús kiszolgáltatva elfogadjuk, hogy az történik velünk, amit épp aznapra megálmodtak az orvosok és szülésznők akkor azért lássuk be nagyon más a helyzet. Erről is hallani és főleg olvasni egy rakás rémtörténetet.
Márpedig akik végül úgy döntenek, hogy otthon szülik meg a babájukat valószínűleg az utóbbi esetekkel szembesültek akár az első gyermekük születésekor, akár barátok, családtagok történetén keresztül. Ha ők ezek után úgy döntenek, hogy nem merik megkockáztatni azt, hogy az éppen akkor ott lévő, végletekig leterhelt egészségügyi személyzet éppen aktuális fáradtsági szintjének legyen kitéve az ő és gyermeke élete, egészsége, talán meg is lehet érteni. Mindenesetre sokkal jobban, mint ha mindig csak abból indulunk ki, hogy nekünk mi az alternatíva.
Ezért is biztatunk mindenkit arra, hogy mielőtt állást foglal egy – akármilyen – kérdésben, próbáljon belehelyezkedni a másik helyzetébe és abból a nézőpontból ránézni a helyzetre. Ha ezt tömegesen próbálnánk, megdöbbentő változás állna be az emberek életében.
Hiszem, hogy jó irányba.