Még a gyerekek megszületése előtt mondta valaki, amikor megcsodálta a hosszú hajamat, hogy „na majd levágatod, ha megszületik a gyerek!” Gondoltam magamban „…ez bolond!”, mégis mi köze van a gyerek megszületésének a hajam hosszához? Aztán amikor megszületett a lányom és még 6 hónapos sem volt, amikor nekem már rövid volt a hajam, akkor megértettem mire gondolt a nálam sokkal gyakorlottabb anyuka. Tényleg nem épp a hajmosás az, amire egy kisgyerekes anyukának a legtöbb gondja van. Vagy a hajmosás még talán belefér, de a szárítás…na arra már tuti nincs egy perc felesleges idő sem.
Ugyanez a helyzet az öltözködéssel is….valljuk be őszintén, hány olyan reggel van, amikor boldogan meggyőznénk magunkat, hogy semmi szükség arra, hogy a tréningalsót legalább egy szoros farmerre cseréljük és a lebüfizett póló helyett felvegyünk egy laza inget. Ha engem kérdeztek az első 6 hétben erre igazán nincs is semmi szükség. Nem kell superhero-nak lenni és egyszerre gondoskodni egy csecsemőről, takarítani, mosni, főzni és még tökéletes nőként is tündökölni. A szülés komolyan megviseli az édesanya szervezetét, akinek szüksége van arra, hogy kipihenje magát, hogy regenerálódjon, hogy feltöltődjön. De amikor erőre kap, és már mentálisan is biztosabb kicsit abban, hogy ura a helyzetnek, akkor amíg a baba alszik érdemes elővenni a szekrény mélyéről a kicsit csinosabb holmikat.
De tudjuk, hogy ez még csak az első lépés. Ha megtaláljuk a régi kedvenc szoknyáinkat, pólóinkat azok nem biztos, hogy ugyanúgy ránk jönnek, mint a szülés előtt. Ha nem állnak olyan csinosan, mint eddig azzal sincs semmi gond. Egyrészt pár okos trükkel el lehet takarni a még nem tökéletes testrészeket, másrészt lehet, hogy egy-két új ruhadarab beszerzése is belefér a családi költségvetésbe.
Az én trükköm a szettekben gondolkodás volt. A három gyermeket nevelő barátnőmtől tanultam ezt a módszert, akinek mindig szettekben lógtak a ruhái a szekrényében. Komplett nadrág, trikó, ing, esetleg sál, öv. A legtöbb idő szerinte a ruhadarabok összeállításával telik el. Így csak benyúlt a szekrénybe és max. annyit kellett eldöntenie, hogy a kék, a zöld vagy a sárga tónusú szettet akarja-e felvenni és villám gyorsasággal volt képes felöltözni függetlenül attól, hogy hány gyerek ugrált épp a nyakában. Ja és persze mindehhez úgy nézett ki, mint aki órákon át válogatta, nézegette, hogy mit is vegyen fel majd nagyon gondosan összeállította a tökéletes színeket és kiegészítőket.
Én például bolondulok az anya-lánya, anya-fia szettekért, amikből igazán helyeseket itthon nagyon keveset lehet találni. Pedig szerintem ebben a kategóriában nem sok cukibb dolog van annál, mintha anyukán és a kis totyogó gyerekén ugyanaz a póló vagy ruha van. Nekem ez nem tartozik abba a kategóriába, amikor idétlen jelmezbe öltözteti valaki a gyerekét nap mint nap, de abba se, amikor férj és feleség ugyanabban a melegítőben mennek le a helyi Tescoba nagybevásárolni. Nekem az anya-lánya-fia szett a cukiság netovábbja, persze ha maguk a ruhadarabok tényleg ízlélesek. Mert ha egyébként sem ízlésesek, akkor teljesen mindegy, hogy milyen gondosan válogattuk és állítottuk össze kiegészítőkkel vagy vettünk ugyanolyat belőle a gyereknek is.
Legyünk bátrak, szabadok és főleg kicsit előrelátók és akkor nagyon gyorsan, zökkenőmentesen megy majd az öltözködés nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is.