Megvan az az évtized, amikor végérvényesen eldőlt, hogy a fogyasztói társadalomban élő gyerekek olyan messze kerülnek a valóságtól, mint még soha? Akkor a lila tehénnel kezdődött, majd folytatódott azzal, hogy a „csirke” az vagy mellből vagy csak combból áll, hiszen a boltban úgy lehet kapni és ma már ott tartunk, hogy a 10 éves, tableten felnőtt fiúk hamarabb hisznek el igazságként valamit amit a youtube-on láttak, mintha a saját szemükkel, a valóságban látnák ugyanazt. Ez sajnos nem én mondom, hanem a köztük végzett kutatások. Erről jutott eszembe a lila tehén. Az a korszak, amikor a gyerekek folyton a tévé előtt ültek, a nagyvárosi gyerekek olyanok voltak mint Mehemed, ők se láttak soha tehenet, és mivel a reklámban lila volt, így fel sem merült bennük, hogy a valóságban a sokkal kevésbé bevállalós barna-fekete-fehér kombóban tengeti a tehénnapjait.
Higgyétek el nem meredek ugrás innen gondolatban eljutni a maszk viseléshez. Több, mint két évig kisebb-nagyobb megszakításokkal maszkot hordtunk itt Európában és a lehető legkevesebbet érintkeztünk úgyhogy nem csoda, ha a kutatók már vizsgálják, hogy milyen hatással, persze negatív hatással volt ez a pici gyerekek fejlődésére. Elsősorban arra gondolok, hogy mennyivel nehezebb nekik megtanulni az emberi grimaszok, bármilyen mimika jelentését, különösen a finomságokat, amiknek a megértése, dekódolása elengedhetetlen a társas kapcsolatokhoz. Ők mosolyok, vicces nyelvnyújtások, nagy nevetése vagy egy fanyar szájhúzás helyett csak fekete és fehér anyag darabokat láttak az emberek orra alatt.
Ha valakit ez részletesebben érdekel, akkor IDE KATTINTVA elolvashat egy 2022 februári kutatást, ami éppen erre világít rá, hogy már most látszik, hogy jelentősen romlott a gyerekek arcfelismerő képessége az elmúlt két évben. Egyébként a felnőtteké is.
Persze lehet erre azt mondani, hogy majd fejlődik még, és majd az élet megoldja a lemaradást, de aki egy kicsit is került már olyan helyzetbe, hogy például halogatta a rossz óvoda vagy rossz iskola miatti váltást, az tudja, hogy azok az évek már elmentek és bizony gyermekkorban az évek sokkal több mint duplán számítanak.
Az arckifejezések helyes értelmezésének a mindennapi társas kapcsolatokban van nagyon komoly jelentősége. Számos kutatás támasztja alá, hogy azok, akiknek nehézséget okoz az arckifejezések, különösen az egész arc egységként való értelmezése azok nehezebben boldogulnak az élet számos területén.
Az sajnos már világosan látszik, hogy az elmúlt évek nem múlnak el nyomtalanul az életünkből, legyen szó akár az elmagányosodásról, a szorongás, a depresszió tüneteiről. Elképesztő igény van arra, hogy olyan technikákat sajátítsanak el az emberek, amik csökkentik a mindennapi szorongást és megtanítsák azokat a módszereket, amelyekkel a stressz kordában tartható.
De az biztos, hogy a gyerekekre fokozottan oda kell figyelni. Azok a társadalmak, közösségek vészelik majd át a legsikeresebben a járványt, akik nem hiszik azt, hogy azzal, hogy megkaptuk a védőoltásokat vagy esetleg átestünk a betegségen, és levehetjük a maszkokat, azzal túl is vagyunk rajta. A pandémia pszichés hatásai már itt vannak velünk és egészen biztosan itt is maradnak. A gyerekekkel kapcsolatban fontos dolgunk, hogy figyeljünk oda a covid hatásaira, foglalkozzunk a gyerekekkel, figyeljünk oda rájuk ha lehet még jobban, és ha részképességekben, lelki fejlődésben lemaradást vagy bármilyen zavart tapasztalunk, akkor forduljunk szakorvoshoz.
És persze mondjuk el nekik végre, hogy nem lila a tehén.