A ‘80-as években abban merült ki a környezetvédelem, hogy a szüleink ránk szóltak, hogy ha eldobtuk a Túró rudi csomagolását, ma pedig klímaszorongó tizenévesekről szólnak a híradások. Nagyot változott a világ és nagyot változott a gondolkodás a környezetünkkel kapcsolatos felelősség kérdéséről is.
Ma már talán éppen az ellenkezője történik annak, ami valóban a bolygó megmentéséhez vezetne. Annyi helyről ömlik ránk az információ és a negatív hullám azzal kapcsolatban, hogy az utolsó órában vagyunk, hogy sokan azt érzik, nincs is mit tenni már ebben a helyzetben. Mások elhatározták, hogy nem szülnek gyereket erre a bolygóra, de vannak olyanok is, akik az előző generációkat teszik felelőssé azért, ami történt. Pedig addig, amíg nem leszünk túl a bűnbakkeresésen előre sem tudunk lépni. A Föld utolsó óráiban nem az a kérdés, hogy ki tudod-e cserélni a Facebook profilodat Save-the-planet logósra, hanem az, hogy mit teszel azért, hogy ez a folyamat ha meg nem is állítható, de legalább lassítható legyen.
Környezettudatosan élni, gyereket nevelni egyébként nem is olyan bonyolult dolog. Nekem az vált be, hogy minden költés előtt megállok egy pillanatra és megkérdezem magamtól, hogy rendben van-e az, amit most csinálok. Biztosan kellenek-e azok a ruhák, piperecuccok, ételek vagy van benne olyan, ami teljesen felesleges és esetleg még pénzt is spórolok, ha kihagyok valamit. Azt számos kutatás vizsgálta, hogy akik életmódváltással reagáltak a környezetszennyezés okozta kihívásokra, azoknak ez jótékony hatással van a mentális egészségére is.
Ma már sajnos nem kérdés, hogy a klímakérdéssel egészen korán érdemes elkezdeni foglalkozni, de nem úgy, hogy közöljük a hároméves gyermekünkkel, hogy hamarosan elpusztul a bolygó, mert lehet, hogy akkor nehéz lesz rávenni, hogy tanulja meg bekötni majd a cipőjét. Hiszen minek, ha úgyis vége mindennek? Inkább mutassunk példát! A nekem ebből a szempontból leginkább tetsző családok úgy nevelik a gyerekeket, hogy minden különösebb kommentár és riogatás nélkül egyszerűen csak úgy élnek, hogy az a bolygónak jobb legyen. Szelektíven gyűjtik a szemetet, nem pazarolják a vizet, nem vásárolnak felesleges holmikat, elfogadnak használt holmikat és ők maguk is adnak másoknak. Ha egy gyerek nem azt látja a családban, hogy költenek és költenek az emberek és a reklámok hatására szinte mindent meg is kapnak a gyerekek, akkor egyrészt jobb emberré válnak, másrészt a Föld fennmaradását is segítik.
Emellett rendkívül nagy jelentősége van a környezeti nevelésnek, amit már az óvodában vagy az alsó tagozatban el kell kezdeni annál is inkább, mert törvény van rá. Magyarországon 1998 óta része a közoktatási törvénynek, 2004 óta pedig kötelező eleme minden iskola pedagógiai programjának az úgynevezett környezeti nevelés. Ha engem kérdeztek volna lehet, hogy azt tanácsolom, hogy ne tegyék, mert ettől csak kipipálnak egy feladatot, de valójában semmi érdemleges nem történik. Ráadásul ha valami tananyag akkor eleve csökken az esélye annak, hogy a gyerek boldogan ismerkedjen meg vele. Egy lesz a sok feladat között, ráadásul valami plusz, ami eddig nem is volt.
A megoldás ugyanaz lenne, mint a családban. A pedagógusoknak kell példát mutatni, nekik kell világosan éreztetni, hogy mi fontos, hogy a gyerekek hogyan segíthetnek és főleg, hogy hogyan válhat a mindennapjaik részévé a környezetvédelem. A gyerekeket a leginkább pozitív visszajelzéssel lehet motiválni. Ez aztán a legkiválóbb terület erre! Ültessünk fát, gondozzunk növényeket, kapjanak mosolygós jeleket akik szemetet szednek vagy szelektíven gyűjtenek, komposztáljunk, csökkentsük a műanyag hulladékot és még sorolhatnánk. Ha minden gyereket dicséret illet azért, mert tesz a bolygó megmentéséért, akkor egy napon ez lesz a természetes viselkedés és talán…hangsúlyozom talán….megbocsát nekünk a Föld.