Aki most azért kattintott, mert felnőtteknek szóló tartalomra vágyik kihűlt kapcsolatok felélesztése miatt az csalódni fog. Bár most, hogy elgondolkodom a két téma hasonlóságán igazán érdekes párhuzamokat lehetne vonni. De most nem erről lesz szó, hanem arról, hogy a gyerekek egészséges fejlődésében milyen döntő szerepe van a szerepjátékoknak. Nemcsak a kognitív képességek fejlődésében segít, hanem oldja a feszültséget, fejleszti a képzelőerőt, a nyelvi képességeket és nem utolsósorban a társas kapcsolatokat.
Szerepet játszani ugyanis nem más, mint olyan viselkedésmintákat gyakorolni amiket a gyerekek a felnőttektől látnak. Leginkább óvodáskorban jelentkezik, amikor a gyerekek mindenféle szerepbe belehelyezkednek és abban szőnek izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket. Gondoljunk csak bele, milyen izgalmas pillanatokat élhet át egy gyerek, aki aközben, hogy szülinapi ünnepséget rendez a babájának. Van, hogy egész nap, de az is előfordul, hogy heteken át játssza ugyanazt a történetet. Meghívót készítenek a zsúrra, vendéglistát, eldönti a kérdést, hogy kit hívjanak meg és kit ne. Szétküldi a meghívókat, bevásárol a zsúrra, megrendeli a tortát, ami milyen is legyen? Egy újabb döntés, egy újabb feladat, amit meg kell oldani. Milyen nagy segítség a fejlődésében! De más szerepjátékokkal is hasonló a helyzet. Olyan ez, mint egy soha véget nem érő farsang, amikor a gyerek az lehet, ami csak lenni akar. Heteken át röpködhet a lakásban Supermanként és közben napról-napra megmentheti a világot. De szerepjáték az is, amikor a gyerekek felnőtt dolgokat végeznek el, hiszen akkor épp azt játsszák, hogy ők is felnőttek.
Képesek arra, hogy gyógyszert adjanak a beteg babájuknak, gondoskodjanak a kert növényeiről vagy ahogy a felnőttek, leporolják a port a polcokról. Vannak, akik a széltől is óvják a gyerekeket és eszükbe se jut, hogy akár már óvodás korban be tudnak kapcsolódni a család életébe, sőt nemcsak, hogy be tudnak kapcsolódni, de nagy örömet is okoz ez számukra. Persze van, ahol nem a család takarít, de ezekben a helyzetekben is érdemes hagyni, hogy gyerekünk besegítsen legalább a pakolásban. Hiszen különben hogyan várhatjuk el tőle nagyobb korában, hogy rendet tartson és kitakarítson maga után az albérletében, legyen az bárhol a nagyvilágban.
A szerepjáték kulcsfontosságú egy gyerek fejlődése szempontjából. A játékok során számos olyan helyzetet élhet meg, amelyekkel később valójában találkozik majd. Akinek ilyen korú gyereke van az tudja, micsoda boldogság számára a kis pénztárgépen kigyakorolt mozdulatokat igazán kipróbálni a boltban és milyen hatalmas biztonságot ad neki, hogy fizetett már a pénztárosnőnek még akkor is, ha az akkor történetesen anya volt.
Nemcsak azt tanulhatja meg csemeténk, hogy a boltban hogy viselkedünk, de azt is, hogy mit mondunk a postásnak vagy a doktonéninek, ha belépünk a rendelőbe. Hogyan kell összefüggően, lényegretörően elmondani, megmutatni, hogy mi hol fáj.
Az én kedvencem a szerepjátékokban mégiscsak az, ami a gyermeki képzelőerővel áll kapcsolatban. Amikor a szobája egy csapásra kalózhajóvá alakul sajátos szabályokkal és helyszínekkel, amelyeket csak ő lát. Látja a félszemű kapitányt és hallja a faláb kopogását, a hangosan szemtelenkedő papagájt és a vidáman dorbézoló személyzetet. Ha benyitsz a szobába és gyorsan felszedsz egy odadobott pólót a padlóról könnyen lehet, hogy a kalózkapitány lányának kedvenc cicáját kaptad fel, aki békésen dorombolt egy puskaporos hordón. „Anya te nem láttad?!?!” Hangzik el a kérdés teljesen jogosan. És ha nagyon nézed, alaposan átéled a kalózok viszontagsággal és kalandokkal teli életét, akkor te is látni fogod a papagájt, a falábú kapitányt és talán a távolból hallod majd a kalózok énekét is. Nem kell hozzá más, csak egy jó adag gyermeki fantázia.
Ugye az életkorod számának növekedésével nem hagytad el valahol menet közben?