Korábbi cikkünkben már érintettük, hogy milyen felelősséggel, kötelezettségekkel jár egy kisállat és kisgyerek párosítása.(Mikor lesz már végre egy kutyám? ) Most azt járjuk körbe, hogy milyen előnyökkel jár a gyerek pszichés és kognitív fejlődésére ha van egy négylábú társa.
Ha jobban meggondolom, akkor nem is kell, hogy négy lába legyen, hiszen egy kígyóhoz vagy madárpókhoz éppen úgy lehet kötődni, és ha engem kérdeztek, az egyiknek ijesztően kevés, a másiknak ijesztően sok lába van. A magam részéről maradnék a kutya-macska-hörcsög szentháromságnál, de ismerek olyan gyerekeket is, akik kifejezetten kötődnek a sziámi harcoshalaikhoz. Akárhogy is alakul, ha a gyerekben kötődés alakul ki egy szeretett állat iránt az pozitívan befolyásolhatja a fejlődését.
Miről is van szó?
Számos tanulmány mutat rá arra, hogy egy állat jelenléte pozitív hatással van a gyerekek lelki fejlődésére. Nemcsak a szociális készségei javulnak, de a kognitív fejlődésére is hatással van. Nem beszélve arról, hogy milyen fontos a helyes önbecsülés kialakulásához. A kutyának vagy a macskának jelentős szerepe lehet például a stressz csökkentésében. Milyen szerencsés az a gyerek, akit a megterhelő, néha bántó iskolai közegből való hazatértekor egy mindig vidám, a gazdinak mindig örülő, fülig érő mosolyú kutyus fogadja? Akinek van kutyája az tudja, egy önzetlenül szerető, boldog kiskutyának nem lehet ellenállni. Még felnőttként is, akármilyen rossz napunk van, boldogan megsimogatjuk amikor belépünk a lakásba és nincs az az ember, aki ne mosolyogna vissza rá. De kutatások bizonyítják, hogy élettani hatásuk is van, hiszen a kutyák, macskák, nyuszik simogatása nyugtató hatással van gyerekre, felnőttre egyaránt. Magas vérnyomás, stresszes életmód mellett felnőtteknek is kifejezetten ajánlják, hogy tartsanak macskát vagy nyugodt természetű kutyát. Simogatás közben az ember ellazul, a szívverés lassul és visszatér a normális értékekhez.
A simogatás kiváló stresszcsökkentő, és mellékhatása sincs!
Nézzük, hogyan befolyásolja pozitívan a gyerek önértékelését az állatról való gondoskodás?
Amikor a gyerek abba a korba kerül, amikor már bizonyos részfeladatokat el tud látni az állat gondozásából (korábban nem is érdemes kisállatot venni), akkor rá is kell bízni ezeket a feladatokat. Legyen ő az itatás vagy etetés felelős vagy fésülje meg hetente egyszer vagy jegyezze fel egy kis naptárba, hogy mikor fogy el az étele és kell az utánpótlásról gondoskodni. De ha lehet, akkor jöjjön velünk, amikor sétálni visszük vagy orvoshoz. Fontos, hogy megtapasztalja, hogy képes gondoskodni egy másik élőlényről és ez az élőlény szeretettel hálálja meg a gondoskodást. Így erősödik a gyerek önbizalma, a felelősségtudata, a rendszeretete. Megérzi, hogy olyan dolgokra képes, amikre eddig nem, és sokkal bátrabban vág majd bele az új kihívásokba. Egy kisgyerek is képes például egy kutya megtanítására, az „ül-áll-fekszik-pacsi” parancsokra. Miközben ezeket megtanítja kutyájának, aközben több olyan képesség birtokába kerül, ami hasznos számára a fejlődése során. Megtapasztalja a kitartás, a türelem erejét és azt, hogy szép szóval és szeretettel képes egy másik élőlénynek sok hasznos dolgot megtanítani és ez a kis lény együttműködik vele. Milyen hasznos tapasztalat lesz ez például az óvodához, ahol nagyon sok ilyen helyzet adódik majd, amikor türelemmel és szeretettel felvértezve valami sokkal hatékonyabb lesz a társas kapcsolatok kialakításában.
De a stressz csökkentése és az önbizalom fejlődése mellett a kisállatok tartása a helyes én-kép kialakulását segíti. Kisgyermekkorban – és lássuk be sok esetben felnőtt korban is – az „én” áll a középpontban. „Én vagyok a világ közepe és minden körülöttem forog.” Egy háziállat megérkezésével ez is szép lassan átalakul és a gyermek megtapasztalja, hogy mások is vannak a világon, akikről gondoskodni kell, akiknek igényei vannak, akikre figyelni kell.
Persze ha megszületik a kistesó, akkor minden még élesebben látszik, de talán ezért sem olyan rossz ötlet még előtt beszerezni egy simogatni való kis kedvemcet. J