Ma már nagyon sok weboldalon érhetőek el olyan táblázatok, amiken keresztül követni lehet, hogy a gyerekünk megfelelően fejlődik-e, beletartozik-e az átlagba vagy esetleg sovány, kövér, túl magas, túl alacsony. Ha egy gyermek egészséges, akkor nagyjából hasonló szakaszokon megy keresztül, mint társai, és bizonyos határok között ezek a táblázatok tényleg hasznosak lehetnek és jó mankók a szülőknek. Persze senkit sem buzdítanánk arra, hogy folyton méricskélje a babáját és ha 1-2 cm vagy 10-20 dkg lemaradásban van akkor rohanjon kivizsgálásra, hiszen sok mindent egyszerűen az anyai ösztön is megsúg.
Szokták azt mondani bizonyos babákra, akiknél a mozgásfejlődés nem a megszokott ütemben zajlik, hogy „lusták”. Ez a megközelítés azért lehet káros, mert ezzel ideig óráig elfedjük a problémát ahelyett, hogy gyorsan felismernénk és szakorvos segítségével megoldanánk. A csecsemők a fejlődés miatt genetikailag hordozzák a kódot, hogy mozogjanak minél többet és próbáljanak ki újabb és újabb mozgásokat, hiszen számukra nagyon fontos, hogy felfedezzék a világot. Így ha a mozgásfejlődés késik, akkor arra érdemes nagyon odafigyelni. Ha például több hónapos késéssel fordul meg vagy kezd el mászni, vagy akár kimarad a mászás szakasza, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Ezek a fázisok ugyanis nemcsak a mozgásfejlődésben fontosak, hanem tanulási vagy viselkedési zavarokat okozhatnak később.
Ezekben az esetekben az idő igenis számít. Mivel egy kisbaba fejlődése viszonylag gyors, ezért érdemes már az első gyanújelnél beszélni a gyermekorvossal vagy a védőnővel, akik eldöntik, hogy beutalja-e szakorvosi vizsgálatra a gyereket. Ha a fejlődésneurológián esetleg megállapítanak valami kis lemaradást, akkor lehet, hogy gyógytornászhoz kell fordulni, de a szakorvosok segíteni fognak abban, hogy megtaláljátok a megfelelőt.
Milyen jelekre figyeljünk?
Mivel egy édesanya egész nap együtt van a csecsemőjével, így nagyon szoros kapcsolat alakul ki közöttük, ezért is lehetséges, hogy szinte azonnal észreveszi, ha baj van. Ilyen lehet például a hallást, a beszédet, a látást, a mozgást, a társas és érzelmi képességeket, illetve a gondolkodást (kognitív képességeket) érintő rendellenességek. Sajnos van, hogy több területet érint, de ezek az – általában genetikai betegségek – már a szülés előtt vagy nem sokkal utána kiderülnek. Ha azonban tényleg csak egy-egy területre korlátozódik – mondjuk egy késői mozgásfejlődés – akkor az az esetek többségében korai fejlesztéssel kezelhető.
Figyeld meg a babádat!
- Reagál a hangokra, zajokra, hirtelen hanghatásokra?
- Három hónapos és még nem követi a szemével a mozgó tárgyakat? Eserleg összeakadnak a szemei?
- Három hónapos és még nem tudja megtartani a fejét és nem fogja meg a tárgyakat és egy kicsit később nem veszi a szájába ezeket?
- Nem reagál az emberek látványára, nem mosolyog ránk vagy nem mosolyog vissza?
Ezek természetesen csak intő jelek, támpontok, amelyeket sok-sok oldalon elolvashattok ennél sokkal részletesebben. Mi is most csak azért írunk róla, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ha problémát észlel egy édesanya, akkor hallgasson az ösztöneire és jelezze a gyerekorvosnak. Nincs megbízhatóbb műszer az anyai ösztönnél.
Na jó, van. Ezért is kell szakorvoshoz fordulni.