Meggyőződésem, hogy jóval többet kellene foglalkozni a médiában ezzel a kérdéssel, mert szerintem – helytelenül – kevés azoknak a komolyabb írásoknak a száma, amelyben igazi segítséget kapnak az apukák ahhoz, hogy apukákká váljanak. Nagyon sok segítséget kapnak ma már a nők, de közel sem ennyit a férfiak. Pedig ha jól meggondoljuk, nekik lehet, hogy jóval többre lenne szükségük.
A világ gyökeres változásával az apaszerepek is alapvetően változtak meg. Ma már általában nem apa a családfenntartó, akinek a jövedelmétől egyszemélyben függ a család sorsa. Ez persze jó hír, mert kevesebb teher, felelősség lesz rajta, de ezzel együtt az elvárások is megnövekedtek felé a tekintetben, hogy jobban vegyen részt a család életében, különösen akkor, amikor az anyuka is visszamegy dolgozni.
Először is szerintem ne kamuzzunk!
Ne kezdjük el azt mondani, hogy gyereket nevelni maga a habos, rózsaszín álom és soha egyetlen percre sem jut eszünkbe, hogy de jó lenne ha csak egy napra is, de megállítani a világot és kicsit kiszállni belőle. A gyerekről, pláne a gyerekekről való gondoskodás állandó, stresszel, szorongással teli feladat, amit persze összességében el nem cserélnénk semmivel. De ha a párok nem vállt-vállnak vetve mennek végig ezen az úton, és nem tudnak nevetni a nehézségeken és nem értik, hogy a szülők nem ellenségeik, hanem szövetségeseik egymásnak, akkor bizony nagyon rögös lesz ez az út.
És itt bizony nagy az apa felelőssége. Legszívesebben azt tanácsolnám az apukáknak, hogy szereljenek be egy webkamerát a lakásba és napokon át nézzenek bele feleségük mindennapjaiba, hogy valódi képet kapjanak arról, hogy mi is történik otthon, miközben ő dolgozik. Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon tanulságos lenne és egy-két nap után eszébe sem jutna azt gondolni, hogy „Mi a fenéért fáradt az én feleségem, ha egész nap CSAK itthon van a gyerekkel.” Nemcsak megértené, hanem valószínűleg magától felajánlaná, hogy ha az anyuka gondolja, akkor az egyik szombat vagy vasárnap vigyáz a picire, hogy elmehessen a barátaival beszélgetni vagy sétálni, edzeni, futni vagy bármit csinálni, ami feltölti. És egy ilyen felajánlást tevő férjet nagyon lehet szeretni, ugye?
Akár kisfiunk legyen, akár kislányunk, az egészséges apakép rendkívül fontos lesz egész életében. A fiúk az apjuk utánzásával válnak férfivá, a lányok esetében pedig például az ellenkező nemről alkotott képben lesz jelentős szerepe.
Kezdetben még csak apa az a személy, aki jön-megy. Anya állandó, de apa elmegy, hazajön, és ebben az értelemben azt a „kinti” világot képviseli.
De ne felejtsük el azt az örök igazságot sem, hogy minden gyermek utánzással tanul. Vagyis ha apuka ideges, feszült, türelmetlen, a problémákat nehezen viseli, vagy alacsony a probléma tűrő képessége, akkor a gyerek is ezt a mintát tanulja el és bizony nehéz lesz őt egy-egy hisztiből kirángatni, ha egyébként apukától is ezt látta.
Ezért is lenne különösen fontos az apukák edukálása, hogy minél többen megértsék és elfogadják, hogy bárhogyan is viselkedtek az életben korábban, most, hogy gyermekük született, jobb emberré kell válniuk.
Apává vagy anyává válni az én szememben valójában ezt jelenti. Már nagyon komoly tétje van annak, hogy milyen ember vagyok, mert van valaki, akit ráadásul az egész világon a legjobban szeretek, aki majd rólam vesz példát, engem utánoz és ha rosszul csinálom akár az egész életét is tönkre tehetem.
Persze ez csak úgy megy, ha nem feszülünk rá, hanem egyszerűen csak hagyjuk, hogy a szeretettel átitatott józan ész vezesse a mozdulatainkat, szavainkat, döntéseinket.
Hajrá apukák!