Ez az a téma, ami olyan mint a foci. Mindenkinek van róla véleménye és abban is biztos vagyok, hogy már egy háztömbben sem találnék két családot, akik teljesen egyetértenének ebben a kérdésben.
Mi a nagyszülők szerepe az unoka megszületése után. Mit csinál egy jó nagymama és nagypapa és mit tegyünk akkor, ha nagyon nem értünk egyet azzal, ahogyan a gyerekünkkel bánnak? Súlyos kérdések ezek és akik nem élték át, el sem tudják képzelni, hogy milyen rétegei lehetnek.
Vegyük a legjobb esetet, ha a nagyszülők már nem nevelni akarják az unokát, csupán kényeztetni. Persze ekkor is lehetnek konfliktusok – adjunk-e édességet a gyereknek stb. – de lényegesen kevesebb, mintha a nagyszülők nem fogadják el, hogy gyermekük felnőtt, önálló életet él és már ő maga is anya vagy apa, aki egy olyan élőlényről gondoskodik, akiről valaha ők gondoskodtak. A legtöbb ilyen típusú problém oka az, hogy a nagyszülők a saját gyereküket nem tekintik alkalmasnak arra, hogy gyereket neveljen. Ilyenkor mindig meg szoktam kérdezni, hogy ha azzal a felnőttel kapcsolatban vannak problémáik, akit ők neveltek fel, akkor miért gondolják, hogy értenek a gyerekneveléshez?
Ha a nagyszülők nem képesek arra, hogy csupán nagyszülők legyenek és élvezzék ennek minden édes előnyét, hanem mindenképpen bele akarnak szólni az unoka nevelésébe is, akkor az, ami kezdetben segítségnek nézett ki, sajnos nagyon hamar teherré válik.
Vegyük is sorra a leggyakoribbakat!
- Mit ehet a baba és mit nem? Itt elsősorban az újra és újra előkerülő csokoládéra, gumicukorra és egyéb édességre gondolok.
- Mennyi mesét nézhet és nézhet-e mesét elalvás előtt?
- Síró baba megnyugtatása kapcsán keletkező konfliktus.
- „Tanuljon rendet!” és ha nem tartja be a szabályokat, akkor büntessük meg a gyereket, hogy megtanulja azokat.
Kezdjük az utóbbival, mert az ad majd választ és talán megoldási lehetőséget mindegyikre! Miről is van itt szó? A nagyszülő büntetéseket (mese-megvonás, édesség-megvonás, stb.) javasol abban az esetben, ha a gyerek nem tartja be azokat a szabályokat, amiket be kell ahhoz, hogy békésen, rendezetten tudjunk élni egymás mellett. Azt most hagyjuk, hogy a gyereknevelésben tett hatalmas előre lepéseknek hála régen meghaladtuk ezt a gondolkodást, de valójában miről is van szó? Éppen a nagyszülők azok, akik nem tartják be a szabályokat. Azokat a szabályokat, amiket az új család felállított. Ezeknek a szabályoknak a folyamatos semmibevétele az, ami a konfliktusokat okozza. Akkor most mit tegyünk? Ha minden szabályszegőt megbüntetünk, akkor kezdjük talán a nagyin.
Ez tehát szerintem a legfontosabb! Már a legelején tisztázzuk a családunk számára fontos alapszabályokat, amiket mindenkinek, aki a gyerekünkkel foglalkozik – legyen az nagyszülő, óvónéni vagy babysitter – el kell fogadnia. Ezeket akár tényleg összeírhatjuk és kitehetjük a hűtőre, hogy nap, mint nap emlékeztessük rá magunkat és egymást.
Ezzel elkerülhetőek azok a mindennapi konfliktusok, amik tényleg képesek megmérgezni még egy jó anya-gyerek kapcsolatot is. Így viszont – vitás kérdés esetén – elég csak rámutatni arra a pontra a hűtőn, amelyet épp megszegni készül valamelyik fél.
És még egy szó a büntetésről.
Azt is meg kell értenünk, hogy a mostani nagymamák egy része olyan társadalomban nőtt fel, ahol a büntetés otthon és az iskolában is mindennapos volt. Ma már persze ezt a fajta nevelést régen meghaladta a pszichológia és vannak – különösen nagyszülők számára készülő – Pozitív Fegyelmezés tanfolyamok, ahol néhány foglalkozás alatt elsajátíthatják azokat a technikákat, amelyek segítségével úgy tudják a jó irányba terelni unokájukat, hogy nem kell büntetést alkalmazniuk. Jön a karácsony! Vegyétek meg nekik Jane Nelsen: Pozitív Fegyelmezés című könyvét.