Nem ígérjük, hogy keveset foglalkozunk majd ezzel a témával, mert az anyamondja.hu szerzőinek meggyőződése, hogy nagyon sok család lassú tönkremenésének oka az a fajta életvitel, amit a gyerek születése után kialakítanak a szülők. Valójában azonban nem is ők alakítják, inkább csak engedik sodortatni magukat az eseményekkel. Nem tudatosan irányítják a sorsukat, nem urai a mindennapjaiknak. Fáradtak, napról-napra élnek, az új családtagra, és kizárólag az új családtagra koncentrálnak, miközben elfelejtik, hogy a családjuk csak úgy lehet teljes, ha abban apuka és anyuka férjként és feleségként is részt vesz.
“De hogy a fenében legyünk együtt egy szülés után?”
-teszik fel gyakran a kérdést a házastársak. Azt javasoljuk, hogy minden történjen abban a ritmusban, ahogy szeretnétek. Nincsenek titkos receptek, hiszen minden család, minden kapcsolat más és más. De mint mindig, most is nagyon fontos, hogy őszintén tudjatok beszélni egymással. Erről is. Gondoljatok csak bele: van egy közös gyereketek! Mi lehet ennél intimebb dolog? Ehhez képest arról beszélni, hogy mikor kezdjük újra vagy folytassuk a szexuális életünket, egy könnyed délutáni teázás témája.
Kezdhetitek úgy, mintha az első randira készülnétek. Az sem baj, ha romantikus környezetet teremtetek egymásnak, legyen az néhány mécses, egy szál virág vagy csak a kedvenc csokitok. Hangolódjatok egy romantikus filmmel, vagy háborússal, ha éppen korábban is ezt tettétek. De tegyétek ünneppé ezt az alkalmat! Készítsétek fel a lelketeket, hogy aztán ez ugyanolyan szép emlék legyen majd a családi legendáriumban, mint az első alkalom. Hiszen ez is az Első Alkalom, amikor már nem (csak) nőként és férfiként, hanem apaként és anyaként szeretitek egymást.
Egy rendben lezajló szülésről azt szokták mondani az orvosok, hogy “eseménytelenül” telt, ami a szülők szempontjából természetesen semmilyen módon nem igaz. Életük legnagyobb eseményét élik át, szerelmük, egymásról való törődésük, egymásban való hitük gyümölcse ott alszik a kiságyban. Adjatok időt egymásnak ezt felfogni, megélni! Azt szokták mondani, hogy a gyermekkel egy anya és egy apa is születik. De tudjuk, hogy ez egyáltalán nincs így. E sorok írója is jó néhány férjet ismer, akiből bizony nem lett egyik napról a másikra apuka. Voltak, akik feladták, voltak, akik keményen megdolgoztak érte. De abban hihetünk, hogy ha bizalommal, őszinteséggel, egymás segítésével minél előbb nőként és férfiként is visszatalál egymáshoz egy házaspár, akkor nagyobb valószínűséggel élnek majd együtt kiegyensúlyozott életet, ami a kisbabájuk mindennapjaira is hatással lesz.
4 óra alvással még a férjemmel/feleségemmel is törődjek?
Az első hetek valóban rendkívül kritikusak, hiszen olyan sokkolóan új dolgokhoz kell alkalmazkodni, amikről korábban még csak el sem tudtuk képzelni, hogy léteznek.
“Az érzem sokkolónak, hogy el sem tudom képzelni, hogy ez valaha máshogy lesz. Most már örökké be leszek ide zárva a lakásba a gyerekkel?”
“A legfélelmetesebb abba belegondolni, hogy itt van egy közel 4 kilós élet, aki teljesen magatehetetlen és az ő élete az én életemtől függ.”
“Ez a hihetetlen testi, lelki fáradtság eddig ismeretlen volt számomra, pedig rendszeresen sportoltam korábban. De ez egészen más igénybevétel fejben és testben egyaránt.”
Ez csak néhány idézet, amit újdonsült anyukák és apukák mondtak az első 6 hétben. Ezek között a gondolatok között nem is olyan könnyű helyet szorítani annak, hogy hogyan legyünk együtt szerelmünkkel kettesben. Különösen akkor – ami nagyon valószínű – , hogy az ő fejében is hasonló gondolatokat vannak.
Őszinteség! Őszinteség! Őszinteség! – Beszéljetek sokat egymással a kétségeitekről, a gondjaitokról, a félelmeitekről.
Amikor energiát fektettek a párkapcsolatba, akkor nemcsak a párotoknak okoztok örömet, hanem magatoknak és talán hihetetlen, de a saját babátoknak is. Boldog szülők, boldog baba. – tartja a mondás és el kellene hinnünk, hogy ez így is van. Gondolj csak bele! Kilenc hónapon át a legszorosabb kötelék fűz össze benneteket, ami utána sem szakad el, ahogyan a köldökzsinór. A lelki köldökzsinór örökre megmarad. A kisbabák, a gyerekek megérzik, ha minden rendben a szüleikkel és azt is, ha valami komolyabb krízisen mennek keresztül.
Mit csináljunk együtt?
Mindenekelőtt vigyetek rendszert az életetekbe, mert ugyan a spontaneitásnak is megvan az ereje, de ez az életszakasz nem annyira kedvez a hirtelen megváltoztatott döntéseknek. A gyerekeknek kiegyensúlyozott, biztos környezetre van szükségük, kiszámítható napokra. Így most ti is alkalmazkodjatok a helyzethez és jelöljetek ki napokat, amikor a nagyszülők, a babysitter vagy egy barát át tud jönni a kisbabátokhoz és ti csak kettesben eltölthettek néhány órát. Ha tudjátok, hogy ez minden két hétben keddenként lehetséges, akkor tudtok rá készülni, tervezni, várni. Ugye emlékeztek még a Kis hercegre?
Legyen ez a családi “Mi-Időnk”, amikor tényleg egymással foglalkoztok és nem arról beszéltek, hogy mik a következő teendők a gyerekkel, a lakással, a kocsival, a munkahellyel. Menjetek moziba, üljetek be egy szaunába vagy csak sétáljatok a naplementében. De csak ketten. A család és a barátok most a gondolataitokból is maradjanak ki. És ki tudja, talán egy ilyen csendes egymásra figyelős séta után jöhet egy spontán papás-mamás is elalvás előtt.